HTML

A vegán kelkáposzta főzelék

Királyi rangot a kelkáposzta főzeléknek, a krumplis tésztának, a spenótnak! Emeljük olyan magasságokba ezeket a nemes és egyszerű ételeket, ahogyan az olaszok teszik azt a fokhagymás spagettivel, a ribollitával vagy a pesztóval! Többnyire vegán, olykor makrobiotikába hajló gasztronómiai kalandozások. Csatlakozz, like-olj és oszd meg receptjeidet, tapasztalataidat!

Friss topikok

A jégcsapretek-ital

2014.03.23. 10:25 _romanista

jégcsapretek.jpgA makrobiotikus "tanulmányaim" egyik első és mind a mai napig meghatározó élménye a jégcsapretek-itallal való találkozás. A jégcsapretket vékony lyukú reszelőn kell lereszelni, és kétszeres mennyiségű vízzel gyengéd lángon körülbelül tíz percig főzni. (Mint minden nagyszerű dolog, ez is nagyon egyszerű...)

Nekem legjobban ébredés után, éhgyomorra esik a jégcsapretek-ital. Hatásai: segít a lerakódott állati fehérjéket feloldani és kivezetni a szervezetből, emellett tisztíja a vért, csökkenti a koleszterinszintet és hígítja a vért. Az elmúlt héten minden reggel ittam jégcsapretek-italt, és már pár alatt is érezhető volt a hatása: péntekre 120/80 alá vitte a vérnyomásomat, és teljesen rendben tartotta pulzusomat is.

A legjobb szívvel ajánlom mindenkinek; ráadásul a nyers jégcsapretek a főzéstől nagyon kellemes, édeskés ízt kap.

És ha már jégcsapretek: a héten találtam ezt a receptet: http://www.makrobiocentrum.hu/makrobiotika-receptek/sult-daikon-shiitakeval/; sajnos shiitake gomba nem volt itthon, ezért csak a sült jégcsapretekről tudok beszámolni: hihetetlenül finom, szintén édeskés ízt kap a sütéstől is.

A blog Facebook oldala: https://www.facebook.com/kelkaposztafozelek

9 komment

Címkék: vegán jégcsapretek makrobiotika gyógyító ital jégcsapretek-ital

Vegán körözött tofuból és kölesből

2014.02.26. 09:03 _romanista

A körözött az egyik olyan gasztronómiai intézmény, amelyen meg szokott bukni a vegán / makrobiotikus étrendem. A Budagyöngye legalsó szintén narancssárgállik egy nagy tálban, tele lilahagymával: szinte az első pillanatban feladom a harcot. Jó sűrű, lisztes zsömléket vastagon megkenve az egyik asztalnál azonnal lehet falni, aztán jöhet a gyomorégés, a nehéz telítettség...

Ami jó hír: tofuból, kölesből lényegében az eredeti, juhtúrós változattal ízében, állagában megegyező körözött készíthető. Egy 300 grammos natúr tofut kisebb kockákra szoktam vágni, szemre ugyanennyi vagy valamennyivel több főtt kölest adok hozzá; pici só, köménymag, pirospaprika, egy-két gerezd fokhagyma, két-három fej lilahagyma apróra vágva, és nagyon alaposan összetörve-összekeverve.

Állítólag ez is nagyon jó lett, immár több alkalommal...

körözött.jpg

A blog Facebook oldala: https://www.facebook.com/kelkaposztafozelek

2 komment

Címkék: körözött vegán

Vegán kelkáposzta főzelék makrobiotikus lencsefasírttal

2014.02.23. 09:25 _romanista

Elkészült a blog első főztje, de előtte szeretnék megosztani egy történtet, amelyet Ráth Zsuzsától "hallottam" - az Általa adott makrobiotikus recepteket tartalmazó füzetben olvastam:

"Külföldön élő barátom bejelentkezés nélkül ment el a rokonait meglátogatni Mexikóba. Az első napon a dédmamáját látogatta meg egy hegyek között fekvő apró falucskában. Két és fél óra erőteljes séta után jutott oda, mivel a faluhoz nem vezet út, csak ösvény. A dédmamája már várta. A faluban nincsen elektromosság, telefon, a mamának még órája sem volt. A Dédmama megőrizte az Ősök látását, hallását és tudását az EGYek idejéből. Habár az étel, amivel a barátomat megkínálta, nagyon egyszerű, tűzön főtt étel volt: rizs, bab és kukorica, a barátom szerint ez volt a legfinomabb étel, amit valaha is evett. Lehet, hogy a hosszú séta volt ennek az oka, lehet, hogy a friss hegyi levegő. De a barátom úgy gondolta, hogy valami más volt. Én is. A Dédmama ismerte a szakrális főzés tudását is. Megőrizte a testnek és léleknek étellel való táplálásának szakrális művészetét. Ő még a kezeivel meg tudta idézni a mágikus erőket és összekapcsolódni, előhozni az ételek természetes földi és éteri energiáit. Ez az idős hölgy olyan értékes és ritka ember, mint a tudása."

Azért másoltam be ezt, mert nekem ez a történet mondja el, hogy mi is a makrobiotika, illetve ez az idézet lehetne a blog arc poeticája is. Azt hiszem egyébként, hogy mindenkinek vannak ilyen étel-élményei: Anyám a mai napig emlegeti a Nagyanyja rántott levesét; én klasszikus recepteket szeretnék megfőzni, és csak annyi újítást viszek bele, hogy minden állati összetevőt elhagyok belőle, a sima lisztet köleslisztre cserélem, az étolajat szezámolajra vagy vízre.

A kelkáposzta főzelék is teljesen hagyományosan készült: egy nagy fej hagymát vékony csíkokra vágtam, először ezt tettem oda párolódni. Fontos: mivel a makrobiotika főzéshez minimális olajat használ vagy teljesen elhagyja, ezért most én is elhagytam, és vízen pároltam a hagymát. Amikor üveges lett, hozzátettem az ujjnyi csíkokra vágott kelkáposztát - két kisebb fejet vágtam fel -, megszórtam köménymaggal, hozzáadtam 3-4 gerezd egészen apróra vágott fokhagymát, kicsi vízzel felöntöttem, és így pároltam nagyon lassú tűzön. A makrobiotika a krumplit is mellőzi, én ezt most nem követtem: egy öklömnyi krumplit vágtam kisebb kockákra, amikor már egészen puhára párolódott a káposzta. Sűríthettem volna úgy, hogy kiveszek belőle valamennyit, összeturmixolom, és azt öntöm vissza; ehelyett most vízből, köleslisztből és tényleg nagyon kicsi pirospaprikából rántást késztettem: ezzel főztem még pár percig a főzeléket. Anyai, illetve dédanyai örökség: mindig kisebb zöldségeket kell venni, mert azoknak jobb az íze - ezt most a kelkáposztánál követtem, azzal, hogy két kisebb fejet vettem. A másik: nagyon lassú tűzön, viszonylag hosszan pároltam, ez kihozta a káposzta és a hagyma természetesen édes ízét. A fokhagymát soha nem préselem, mindig egy nagy késsel vágom egészen apróra.

A lencsefasírt készülhet bármilyen lencséből, én most hagyományos barnalencsét választottam. Körülbelül ugyanannyi főtt lencséből, főtt barnarizsből és kis szemű zabpehelyből szoktam készíteni a fasírt alapot; apróra vágott hagymát, fokhagymát és szárított kakukkfüvet szoktam még hozzátenni, alaposan összegyúrva az egészet.

A makrobiotikában két sütési módot ismerek. Az egyik: a sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem a fasírtokat, így kerül a sütőbe - ebben az esetben nem kell olajat használni. A másik a mélysütés: egy serpenyőbe öt centinyi olajat forrósítok fel, ebbe helyezem bele a fasírtokat. Itt fontos megtartani az öt centit és az olajnak forrónak kell lenni, ugyanis ebben az esetben a fasírt minden oldala elmerül, és így egy gyors kérget kap az étel, amitől egyáltalán nem lesz olajos a közepe. Most az utóbbi módszert választottam.

Íme, az eredmény, állítólag nagyon jó lett...02_kelkaposzta_small.jpg

 A blog Facebook oldala: https://www.facebook.com/kelkaposztafozelek

Szólj hozzá!

Címkék: lencse kelkáposzta főzelék vegán kelkáposzta lencsefasírt makrobiotika

Makrobiotika és a koncentrárció, makrobiotika és a vérnyomás

2014.02.22. 08:34 _romanista

Szóval, idén tavasszal elkezdtem egy makrobiotikus étrendet követni a Makrobiotika Intézet és Sebestyén Szilvia útmutatása alapján. A makrobiotika lényege nagyon röviden: főként gabonák - barnarizs, köles, árpa -, hüvelyesek - bab, lencse -, bizonyos zöldségek, valamint tengeri füvek és néha hal. Ezek az összetevők és az alkalmazott főzési módszerek a középpontban tartanak. (A makrobiotika leírása: http://www.makrobio.hu/index.php/a-makrobiotikarol)

Hogy a középpontban tartás mit jelent, ezzel kapcsolatban két tapasztalatot szeretnék megosztani. Az egyik: központos és fókuszált lett a koncentrációm. Elmentem egy fontos megbeszélésre, ahol egy komoly megrendelés volt a tét, és azt vettem észre, hogy minden korábbinál jobban tudok figyelni mind a saját, mind a másik fél mondandójára.

A másik a vérnyomás. A pánikroham és a pánikbetegség többek között a vérnyomás szétesését, szélsőséges ingadozását hozta. A makrobiotika nagyon gyengéd állítja be a 120/80 körüli vérnyomást, és a pulzust is szabályozza.

És mivel a blog nevében benne van a kelkáposzta főzelék, most lassan nekikezdek egy szerintem makrobiotikus, de vegánnak mindenképpen vegán kelkáposzta főzeléknek...

A blog Facebook oldala: https://www.facebook.com/kelkaposztafozelek

Szólj hozzá!

Címkék: makrobiotika

Első bejegyzés makrobiotikáról, pánikrohamról, vegán étrenderől

2014.02.21. 18:18 _romanista

Első találkozás a makrobiotikával

A makrobiotikáról először tizennégy éves koromban hallottam Amerikában. Vendéglátóim - pár éve Amerikába települt baráti család - akkor éppen makrobiotikusok voltak. Nekik egyébként mindig kellett valamilyen alternatív gyógymód és étrend, amelyben hinni tudtak, bár a makrobitoika azt hiszem, hogy megmaradt. A kint töltött egy hónap alatt szinte minden nap beszélgettünk erről: a filozófiai hátteréről, az "igenekről" és a "nemekről"; ilyen "nem" volt például a tej, a hús, a cukor, a fehér liszt - nem meglepő módon, és a túl sok gyümölcs - meglepő módon.

Gabonák, hüvelyesek, tengeri füvek, szójaszósz, miszó, tofu és az addig nem ismert brokkoli: azt hiszem, hogy ennyi maradt meg akkor az "igenekből", meg számtalan történet a halálból visszatérő betegekről, csodálatos gyógyulásokról.

Akkor ettem először életemben makrobiotikus ételt: reggelire valamilyen tofus-brokkolis omlettszerű készítményt szójaszósszal. És nem tudom megmondani, hogy mi fogott meg egy tizenéves, rántott húson, húslevesen, rakott krumplin és töltött káposztán nevelkedett gyereket a makrobiotikában, csak azt tudom, hogy elraktároztam az egészet valahogy így: "Jól van, tegyük el ezt az információt későbbre, amikor majd jön az 'egészségügyi kihívás' - ahogyan a makrobiotika tapintatosan a betegségekről beszél -, de addig is irány a pizzéria, a burgerek és a kóla..."

Pánikbetegség 15 év múlva

A reklámszakmában nagyon sokan átesnek pánikrohamon és sokaknál meg is marad a pánikbetegség. Én is így jártam ezzel. Ez volt az első alkalom, amikor elővettem a makrobiotikus emlékeket: igyekeztem minden állati eredetű ételt kiiktatni az étrendemből, és minél több zöldséget és hüvelyest enni. Az akkori étkezésemnek a makrobiotikához nem sok köze volt - ez most már látom, sokkal inkább valamilyen vegán életmód volt, amely azonban segített a pánikbetegség legyőzésében.

A makrobiotika újra színre lép

Két éve megismerkedtem valakivel, aki az első találkozáskor elárulta, hogy Ő makrobiotikus. És mivel a makrobiotika központból rendelt ebédet, sokszor ebédeltem Vele makorbiotikus ételeket. Minden étkezés után ugyanaz az érzés: ez a vegán étrendnél is sokkal könnyebb és tisztább.

Aztán tavaly bekopogtatott az egészségügyi kihívás: nem túl drasztikusan, de azért határozottan jelezte, hogy váltani kell. Ekkor kerestem fel Sebestyén Szilviát a Makrobiotika intézet vezetőjét, aki étrendet és recepteket adott, majd pár hónappal később felkerestem a szintén markobiotikával foglalkozó Ráth Zsuzsát, aki Szilvia étrendjénél is szigorúbb recepteket és étrendet adott.

És hogy akkor én most vegán vagy makrobiotikus vagyok? Nem, mert olykor, vagy talán az olykornál is sűrűbben megbotlom. Sőt, néha szándékosan lépek félre. Az egyik markobitoikáról szóló könyvben van egy mondat: az ember egy egész életen át tanulja a makrobiotikát, de talán egy élet sem elég hozzá.

Erről a blogról

Ezt a blogot több okból indítottam el. Szeretném a makrobiotikával, vegán étrenddel kapcsolatos élményeimet, tapasztalataimat, receptjeimet megosztani. A másik: mindig is nagyon tetszett, ahogyan mediterrán népek - főleg az olaszok - estélyi ruhába öltöztetik a nép olyan egyszerű ételeit, mint a fokhagymás tészta vagy a káposzta alapú ribollita leves. Ezért kapott a blog nevében helyet a kelkáposzta főzelék. Összefoglalva: vegán, olykor makrobiotikába hajló gasztronómiai kalandozások; főszerepben egyszerű, ugyanakkor nemes alapanyagok.

Ez hát az első bejegyzés... Folytatás hamarosan...

A blog Facebook oldala: https://www.facebook.com/kelkaposztafozelek

1 komment

Címkék: vegán makrobiotika

süti beállítások módosítása